2014. január 10., péntek

Mennyit egyen a gyerek? A szülő dönti el vagy Ő maga?!

Ez a téma ,hogy mit is egyen a gyerek és mennyit,már akkor érdekelt,amikor még csak nem is gondoltam arra,hogy egyszer én is anya leszek!
Sok évvel ezelőtt láttam egy műsort amiben azt boncolgatták,hogy kell e még kínálni a gyerek ha látszatra már nem éhes?!
Beszéltek akkor arról,hogy a a megfelelő növekedéshez bizony kell a táplálék és jó ha kínálgatjuk. No meg kitértek a rendszerességre is (reggeli- tízórai-ebéd-kis uzsi-vacsora). Aztán kutatások alapján azt vesézték ki,hogy amit a szüleinktől hozunk rossz beidegződéseket gyerekként,azt kiskamaszként illetve felnőttként is magunkkal hordozzuk,csak hogy néhányat említsek:
- azt a picit edd még meg
- addig nem állsz fel míg meg nem eszed
- szedjél még, ne maradj éhes
- majd akkor kapsz édességet (chipset) ha megetted az ebédet,vacsorát.....
- ezt még a mama kedvérét,meg apa kedvérét meg a fél rokonság kedvéért...............

Több olyan túlsúlyos embert vizsgáltak és kérdeztek ki az étkezési szokásairól akiknél ezen mondatok igen sűrűnk  elhangoztak az étkezéseik során már gyerekként!
Magam részéről leginkább " azt a kicsit edd már meg,ne hagyd ott" és a "egyél még ha ízlik"......hangzott el leginkább!
És akkor a műsort látva fogalmazódott meg bennem,hogy elvileg én akkor tudtam,hogy mennyi az elég de féltő " aggódó " felmenőim ezzel nem voltak tisztában.
Ezért van az,hogy a mai napig is nehéz megállnom,hogy amit már nem kívánok,azt hagyjam a tányéron!
Most pár héttel ezelőtt pedig egy újabb dokumentumfilmben hallottan,hogy egy gyermek 2 éves koráig tudja,hogy mennyi az elég!!! Utána már viszonylag könnyen át lehet "programozni" az étkezési szokásaikat amit a mennyiségre élezném ki most!
Leginkább a briteket tanulmányozták és főleg a gyerekeknek mért adagokat. A szülők túlnyomó többsége megdöbbenve konstatálta,hogy ami számukra normális adag az egy gyermeknek már túlzás( és most finoma fogalmaztam). Már eleve a felnőtt adagokkal is óriási problémák voltak a szó szoros értelmében! Leginkább dupla de inkább tripla mennyiségeket szedtek a gyerekeknek. Így nem is csoda,hogy miért küzdenek a britek leginkább a túlsúllyal.................na de ......nem kell messzire mennünk. Hisz a magyarok sincsenek lemaradva :( És szerintem részben köszönhető ez a  rossz étkezési beidegződéseinknek,amit gyerekként akaratlanul is magunkba szívtunk!!!!!
Mikor megszületett a Kislányom (Nani), nem volt könnyű megtanulni neki szopizni, nekem meg szoptatni. Jó 2 hét kellett mire egymásra tudtunk hangolódni. Sajnos már eleve nem ontottam magamból a tejet,de elég volt neki,úgy hogy napi minden túlzás nélkül kb. 10 órát tuti cicin volt.
Aztán a védőnői-orvosi látogatások során belém rakták az aggódást,hogy oké a súlya,de nem úgy hízik ahogy kellene. Nem volt lemaradva de mondták,hogy barátkozzam meg a tápszer gondolatával. Na nekem több sem kellett mindent amit tudtam bevetettem,hogy több tejem legyen és ez átment egy stresszbe,hogy mi lesz ha nem lesz több tejem. 3 hónapos koráig tudtam  szoptatni,utána már lecsappant a tejem ezért  kellett a tápszer,így hol cicit hol tápszert kapott. Ez ment 6 hónapos koráig. Már az elején is volt bennem egy olyan érzés,hogy Ő ilyen baba,aki nem egy zabagép,megelégszik kevesebbel is! De az anyai ösztöneim lenyomtam a doki és a védőnő miatt,hisz hittem is meg nem is amit ők mondtak. Aztán a hozzátáplálás idején beigazolódott az én megérzésem. Szinte mindent megevett Nani, de koránt sem annyit mint amennyit kellett volna . Láttam,hogy fejlődik szépen,nincs lemaradva,egészséges  nem aggódtam,elfogadtam,hogy nem nagyevő. És ezért tartottam is ahhoz,hogy ha pl. egy üveg bébiétel felét ette csak meg ,akkor nem tömtem bele a másik felét is,hisz úgy voltam vele, Ő biztos tudja mi az elég, nem én érzem a gyomrát!!!

Aztán mikor már eltelt 1-2 év,láttam,hogy nála úgy van,hogy van kb. 3 hónap mikor viszonylag  keveset eszik(bár ezt inkább más jegyzi meg) alig eszik(de nála az a normális időszak). Aztán a 3 hónap után meg van 2 hét,mikor meg annyit eszik ,hogy csak lesek :D És ez így váltakozik. Hála a jó égnek, nem válogatós,megeszik mindent. A mai napon is kérdezte van e itthon valami sajt ,mert imádja magában is,zöldségeket is nyersen.....tényleg nem panaszkodhatom. A csokit is szereti, de biztos vagyok benne,ha nem látta volna már piciként is, hogy én mennyire szeretem és milyen élvezettel eszem,akkor talán Ő sem lenne úgy oda érte. Mert ezt is egy dokumentum filmben láttam,hogy a gyerekek a szüleik undorát tanulják meg a leghamarabb! Szóval fújjognom kellett volna csokievés közben :D

Lényeg,hogy ha reggelire csak 1 db toast kenyeret eszik meg felvágottal meg paradicsommal akkor annyit eszik. Ha otthagy az ebédből 3-4 falatot akkor otthagy. Biztos nem fogja hallani tőlem,hogy " na még azt a picit". Amúgy is fontos,hogy megkérdezzük,hogy jól lakott e vagy nem ízlett..........és azért hagyta ott. Épp most interjúvoltam meg Nanit,hogy mit érez ha evett.És azt válaszolta,hogy nincs tele a hasa,mert ha annyit eszik amennyi beleférne fájna neki a pocakja(mindezt 5 évesen). Édességeket csak reggeli után vagy ebéd után adok, és nem esünk át a ló túloldalára. Tehát ha kap csokit,akkor nála az nem természetes, hanem iszonyat örül neki,hogy kaphatott :) Az oviban a vékony és az átlagos testalkatúak közé tudnám sorolni!
Még most is csak bízni tudok benne,hogy jól csinálom amit csinálok és nem nevelek belőle rossz étkezési szokásokkal felvértezett embert. Nincs megvonva tőle semmi,ehet mindent de megfelelő időben és megfelelő mennyiséget és annyit amennyi Neki jó


.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése